BLOODY ROOTS hivatalos weboldal

Bloody Roots - Isten kezében (2010)

1. Késői fohász
2. Isten kezében
3. Haragvó istenek
4. Vérezzen meg minden
5. A Nap gyermekei
6. Árva világ, árva fia
7. Ne add fel
8. Szél, Nap, Föld, Jég
9. Rossz jellel születtünk
10.Örök büntetés
11. Ezer év
12. Mária országa koldusok hazája
13. A gyűlölet mezején

<< Vissza

Késői fohász
Szavak, miket porként szór szét hirtelen a szél szép új világ így köszönt be s hitünk ennyit ér könny és sár fogja elmosni múló életünk Késő, sötét lesz a hajnal mikor ébredünk Két lábbal a földön arccal fel az égnek keresem-kutatom eleven-szabadon hoz, mit hoz az élet Késői fohász hiába már az áldozat késői fohász elfelejtjük majd az álmokat Közömbös lesz már az ég is puszta lesz a föld keressük majd megmentőnk, de bűnöktől gyötört néma, üres, fagyott világban nem hallik szava úgy hullik el, mint a többi a szennyben, egymaga
Isten kezében
Megszületünk, hogy éljünk de a földet itatja vérünk még égnek a testen a hegek de jönnek az újabb sebek bűntelenül jöttünk világra halmoztunk hibákat hibára belőlünk él mitől szenvedünk nem felejtünk, nem engedünk Véres zavarok poklában az élet emésztő gyomrában Miért nem vigyáz ránk Isten? Miért nem vigyáz ránk Isten? Nincsen az észnek fegyvere a gyűlölet harcol ellene új messiások szelet vetnek fertőző igét hirdetnek megnyugvást nem hoz Isten háza könnyebben épült Déva vára Ostoba médiák nevelnek butító mérget kevernek Véres zavarok poklában az élet emésztő gyomrában Miért nem vigyáz ránk Isten? Miért nem vigyáz ránk Isten? Megszületünk, hogy éljünk de a földet itatja vérünk még égnek a testen a hegek de jönnek az újabb sebek Véres zavarok poklában az élet emésztő gyomrában Miért nem vigyáz ránk Isten? Miért nem vigyáz ránk Isten? Ostoba médiák nevelnek butító mérget kevernek Miért nem vigyáz ránk Isten? Miért nem szeret minket? Miért nem vigyáz ránk Isten? Miért nem szeret minket? Miért? Miért vigyázzon ránk Isten? Miért? Miért szeressen minket?
Haragvó Istenek
Mit tett e nemzet, e meggyötört nép hogy a bűnhődésünk véget nem ér mert büntessen a sors, ha van miért de ne tartson örökké a vezeklés Haragvó Istenek átka sújt gyászunk nem olvad, fagyos a múlt hagyjuk a fájdalmat, alázatot mossuk le arcunkról a gyalázatot. Mit ránk hagyott a múlt, a jelen öli meg az elejtett zászlót most emeld fel te a gyűlölet önpusztító, kétélű fegyver ne keresd régi bűnök nyomait ember Haragvó Istenek átka sújt gyászunk nem olvad, fagyos a múlt hagyjuk a fájdalmat, alázatot mossuk le arcunkról a gyalázatot Mit tett e nemzet, e meggyötört nép hogy a bűnhődésünk véget nem ér Mert büntessen a sors, ha van miért de ne tartson örökké a vezeklés Haragvó Istenek átka sújt gyászunk nem olvad, fagyos a múlt hagyjuk a fájdalmat, alázatot mossuk le arcunkról a gyalázatot Álomból ébresztő legyen most hangom győzelmi dal, mit zengjen minden dalnok bérceken, magas hegyeken is túl aki otthon van, legyen ismét az úr Legyen velünk az ég Legyen ez a kezdet nem a vég Legyen velünk az ég Legyen ez a kezdet nem a vég
Vérezzen meg minden
Vér, fagy, hó, közöny, könnyből tenger új nap új fia a Sárból- ember hamis minden amit ígér, kevés szava lopva oroz, szemben ámít ő maga Tűz perzseljél, szél velem üvölts Nap heve öntsön karjaimba erőt forrón izzó láz emelje tagjaim Föld ereje járja át a csontjaim Jöjj hát, hozd el, vérezzen meg minden mi élő álmodj, ámíts, megváltáshoz már túl késő új hit jő és ébreszt, nézd, mindent mitől féltünk kínnal, vérrel áldozunk, ha hitet cserélünk Elkésett harc és gyilkos béke öldökléstől hízók kéje máglyán égő csontok füstjét hozza a szél hanyatlik és pusztul, mi még él és remél Tűz perzseljél, szél velem üvölts Nap heve öntsön karjaimba erőt forrón izzó láz emelje tagjaim Föld ereje járja át a csontjaim Jöjj hát, hozd el, vérezzen meg minden mi élő álmodj, ámíts, megváltáshoz már túl késő Nem törődve jövőn, múlton megtévesztve, elvakultan széthúzástól nem is látva önként rohanva halálba üvölt már világra, égre nemzet önmagától végre kipusztul a nagyvilágból dal sem lesz népről, hazáról. Mi volt, lesz majd tán újra tűz lángját szél és eső oltja fű takarja ártatlanok csontjait virág borítja sírhantok dombjait
A Nap gyermekei
Ha égre nézel, látod még a fényét nem tűnt el végleg, nem tűnt homályba csillag jelölte korszakok végét ártatlanok dala nem volt hiába Nem volt hiába, nem lehet vége Nap gyermekei, a tudás népe nem volt hiába ébredni végre hajnaltól vériszamos égre Láthatod elmúlt csaták nyomát zuhanó birodalmak porát figyelj, szél hozza népek dalát homok temeti az ősök nyomát Hány ezer év kell még? Mennyi harc és mennyi fájdalom? Hány ezer év kell még? Hiába volt talán annyit küzdenünk adni legjobbjainkat halálra hibás a szándékunk, s nem érdemünk? Csillagunk fénye tűnik homályba? Nem volt hiába, nem lehet vége Nap gyermekei, a tudás népe nem volt hiába ébredni végre hajnaltól vériszamos égre Keresni elmúlt csaták nyomát elmúlt dicsőségünk porát hideg szél hozza népek dalát nem leljük többé ősök nyomát? Hány ezer év kell még? Mennyi harc és mennyi fájdalom? Hány ezer év kell még? Eleven szenet gyűjt a fejére ki hamisan esküszik ősök nevére tévútra terel szent, igaz sorsot átkos, hazug szava és romlott, de Nem lesz hiába, nem lehet vége Nap hű fia, a tudás Népe felébred végül, felébred végre s jussát tűzzel írja az égre Ha égre nézel, látod még a fényét nem tűnt el végleg, nem tűnt homályba csillag jelöli majd korszak végét ártatlanok dala nem volt hiába Nem volt hiába, nem lehet vége Nap gyermekei, a tudás népe nem volt hiába ébredni végre hajnaltól vériszamos égre Láthatod elmúlt csaták nyomát, zuhanó birodalmak porát, figyelj, szél hozza népek dalát, homok temeti az ősök nyomát Hány ezer év kell még? Mennyi harc, és mennyi fájdalom? Hány ezer év kell még?
Árva világ, árva fia
Mint förgeteg úgy jön, tart átok volt kinek fájt, mégsem láttátok volt ki mondta és elsírta romlásba szédült szép hazátok Nem kell a másnak éke nem kell más dicsősége nem kell kegyes hazugság a magunk sorsát éljük tovább Mért volt annyit hiába várnunk? mást kértünk, s végromlást találtunk nap napra jött és év jött évre s körbezárt minket bús magányunk Sebektől gyötört, térdre hullott nemzet árva világ árva fia, hajdan fényben nemzett Ki mossa le végre bűnünk- átkaink? álmodjuk tovább, mint gyermek, sorsunk, álmaink
Ne add fel
Fáj, az amit látsz az amit érzel valami lehúz a mélybe Ég belül a tűz gyűlölet, harag a bosszú édes íze Mélyre, le a sötétbe lerombolsz mindent nem kell semmi Elvesztessz mindent, mindenkit nincs múlt, nincs jelen, nics jövő mindennek vége Ne add fel, öld meg ami lehúz a mélybe ne add fel, baszottul nehéz az élet ne add fel, törd át a falat ne add fel, ne add fel Te, egyedül te csak te tudod hol van a börtönöd kulcsa Ne, ne tagadd meg azt ami jó lépj a helyes útra Elvakít a düh negatív kérdés önpusztító válasz Nem bízol senkiben csalódsz az életben menekülsz innen Száz százalék önpusztítás kétségbeesett szeretetvágy tépd le a láncaid szabadítsd meg magad
Szél, Nap, Föld, Jég
Vér, hajnal festi az égre kér, kérlel bízva és félve lát, a holnapban elmúlik minden a tegnapban gyötrelmen kívül más nincsen Tűz lángja az öröktől éget száll a pernye és így érünk véget mint víz tükrére számadást véső álomból- álomba, ébredni késő Könny, könny után, gyermekek búja otthonból kényszerít hazátlan útra elvesz mindent, mi fontos, mi számít két kézzel rombol és hangosan ámít Szél süvölts, Nap hevíts Föld megtarts, jég megolvadj bú ne fájjon, jó találjon új hajnallal jöjjön holnap
Rossz jellel születtünk
Eleget áztunk, fáztunk jobb időkre vártunk könnyeink tengerében az ígéretek erdejében Oltalmat várunk légvárakban kapaszkodunk fűszálakban magunkra hagyott a politika drámát szült a komédia Rossz jellel születtünk Istennek hiába üzentünk bélyeggel a testünkön bilinccsel a kezünkön Nem védenek óvóhelyek nincs menedék, búvóhelyek nincs más föld, nincs más hely itt élned halnod kell Hadakozunk a történelemmel embertelen törvényekkel őseink útját nem lelő múltunk, homályos útvesztő Az álomkor emberei az agymosás mesterei ködöt szórnak a fejünkbe ne jusson semmi az eszünkbe
Örök büntetés
Vad viharokat megéltünk a felcsapó lángokban megégtünk az vesse ránk az első követ aki hibát soha el nem követ Kívánják a vesztünket mérgezik a lelkünket dobnának ördög torkába rémes átkok poklába Van-e még bűn amiért nem fizettünk csapás, amit még nem szenvedtünk örök büntetés legyen hát sorsunk amíg szép lassan szét nem foszlunk Kívánják a vesztünket mérgezik a lelkünket jeltelen sírba temetnének a térképről is törölnének Látjátok feleim szemetekkel, mik vagyunk: íme por és hamu vagyunk szabadíts meg az ördög üldözésétől és pokol kínzásától és vezess minket a Paradicsom nyugalmába és adj nekünk Mennyországba utat és minden jóban részt! És kiáltsátok Urunkhoz háromszor: Uram irgalmazz!
Ezer év
Csillagok útján érkeztünk az elveszett földre ráleltünk ezer éve védjük a falakat hegyeket, völgyeket, tavakat Nehéz a kereszt mit vonszolunk ezerévnyi fájdalmat hordozunk ártó szellemek távozzatok minket élni hagyjatok Nehéz idők, most rajtunk áll végül győzünk-e vagy elbukunk nehéz idők, de új élet vár a falak mögé ha eljutunk Ezer éve küzdünk a létünkért vérünket adtuk a vérünkért testünk megfogyott, elvettek mindent miért hunyt szemet, hagyta az Isten Nehéz a kereszt mit vonszolunk ezerévnyi fájdalmat hordozunk farkas a kert alatt, éberen álljatok az ellent felismerni ne tétovázzatok Nehéz idők, most rajtunk áll végül győzünk-e vagy elbukunk nehéz idők, de új élet vár a falak mögé ha eljutunk Ezernyi csillag hunyt ki az égen ezernyi vitéz vágtat a réten a cselszövők megbújnak, éberen álljatok az ellent felismerni ne tétovázzatok Nehéz a kereszt mit vonszolunk ezerévnyi fájdalmat hordozunk ártó szellemek távozzatok minket élni hagyjatok Nehéz idők, most rajtunk áll végül győzünk-e vagy elbukunk nehéz idők, de új élet vár a falak mögé ha eljutunk
Mária országa koldusok hazája
Balsors akit régen tép, Mária országa magunkra hagyott Isten, lettünk koldusok hazája hiénák gyomrát tömték bűnös nagyhatalmak Szentföldet osztogattak, csontig faragtak Igazság helyett szégyen lélekölő lassú méreg kárhozat és pokol Édenkert helyett nyomor Ezerszer megfeszítve, belénk égett a fájdalom lelkünket megtörték viharos századok egy térdre hullt nép imáiban reszketve él a remény felragyog és mindenen áthatol az isteni fény Szégyen helyett erény öntudat és büszkeség kétség helyett remény jövő és dicsőség Üvöltök az égre nézve könnyeim vérré válva, a földdel eggyé válnak üvöltök az égre nézve, sors minket nem temethet, örökké nem büntethet
A gyűlölet mezején
Máglyára lépünk önként, magunkat veszejtvén szavakban égünk porrá a gyűlölet mezején romlás burjánzik szerte a lángoló honban elvérzünk szép lassan ebben a földi pokolban A politikát magára hagyta az írástudók árulása nem hoz szégyent senkire a mások gyalázása nem hoz szégyent, nem bűn Isten káromlása Enyészet, morális válság napjaink Mohácsa Hitünk veszett a világban elfáradtunk a vitákban magunkra maradtunk csak magunkra nem haragszunk vérünk, vérünk ellen népünk, népünk ellen egy egész nemzet kínja a gyűlölet hullámsírja Látomásai kínoznak egy még sötétebb kornak az angyali Mennyország kapui a pokolba omolnak nem lesz vége, nem lesz béke, elveszünk végül bűnt gyógyítva bűnnel, új Babilon épül

<< Vissza